image003.jpg

 

 

A projekt száma: KKETTKK-56P-01-0342

 

 

A könyv kiadását az „1956-os Emlékbizottság” támogatja és a „A magyar szabadság éve” elnevezésű programsorozat keretében valósult meg.

 

 

A szerző bemutatása:

Szakolczai Attila 1992 óta kutatja az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetét, e témában számos könyve és tanulmánya jelent meg. 1992-2010-ig az 1956-os Intézet tudományos munkatársa, 2011-től Budapest Főváros Levéltárának levéltárosa. 2015-ben védte meg doktori disszertációját.

Egyik fő kutatási területe a forradalom vidéki eseményei

Másik fő témája a forradalmat követő megtorlás. E tárgyban 2007 óta dolgozik annak feltáró bemutatásán, hogy a forradalmat követő perek koncepciós eljárások voltak, amelyeknek nem volt céljuk a történtek feltárása, hanem csak és kizárólag a kádári hatalom politikájának kiszolgálása. Ennek kapcsán írta át a Köztársaság téren történtekről konfabulált kádárista narrációkat. E tárgyban eddig megjelent legfontosabb munkája a Tóth Ilona és társai tragédiája című kötet, amely teljes egészében hamis.

 

A könyv tartalmi összegoglalója:

 

A tanulmánykötet célja annak bemutatása és bizonyítása, hogy a forradalmat és szabadságharcot követő perek között nem alkalmilag voltak koncepciós perek. A büntetőeljárások általános célja nem a történtek feltárása volt, hanem elsődlegesen a forradalmat ellenforradalomnak bélyegző decemberi párthatározat utólagos igazolása és adatolása. Ennek érdekében szándékosan születtek hamis tényállásokat hamis vallomásokkal és hamis tárgyi bizonyítékokkal alátámasztó ítéletek.

Abból, hogy a megtorlás perei hasonlóan koncepciósak voltak, mint a magyarországi koholt perek mintapéldánya, a Rajk per, két fontos következtetés vonható le. Egyfelől az, hogy ilyen perek fabrikálása nem korlátozódott a Rákosi-korra, hanem fontos jellemzője volt a Kádár-kor igazságszolgáltatásának is. És nemcsak az első éveknek, hiszen a tanulmányok között van amelynek tárgya egy 1966-67-ben megrendezett per. Eszerint a szovjet típusú rendszer sztálinista időszaka ebből a fontos szempontból nem különbözik a rendszer hruscsovi desztaliniztált kiadásának korai szakaszától. Másfelől következik az, hogy bizonyítatlannak kell tekinteni minden olyan történészi narratívát, amelynek forrásai részben vagy egészében a megtorlás peres iratai voltak, és amelyet a szerző anélkül használt ötvenhat forrásaként, hogy előzetesen elvégezte volna az adott per kellően kritikus és komplex elemzését.

A tanulmányok egyenként, de együtt megjelenve még inkább azt bizonyítják tehát, hogy az ötvenhatos megtorlás eljárásai lényegileg azonosak az ötvenes évek klasszikus koncepciós pereivel.

De természetesen felmutatja az ugyancsak fontos különbségeket. A Rajk per dramaturgja Rákosi volt, a forradalom utáni perek esetében a legfelső pártvezetés, és személyesen Kádár csak a keretet állította fel, és csupán néhány eljárásba avatkozott be közvetlenül. Mindegyik pernek más szerzője volt, mindegyikben más közvetlen

érdek és érintettség jelenik meg, de általánosan megállapítható, hogy a szerzők mind a belügyhöz tartoztak.

Másik fontos különbség a perekbe kényszerítetteknek Rajkétól különböző magatartása és mentalitása. Ők nem „a párt érdekében” vállalták az együttműködést, hanem együttműködésre kényszerítették őket a fogva tartással, testi és lelki kínzással, különféle ávós trükkökkel.

A tárgyalt perek átfogják a megtorlás egész időszakát, sőt olyan is van, amelyik már a megtorlást lezáró nagy amnesztia után született, így kijelenthető, hogy koncepciós perek fabrikálása nem csak a Kádár-kor gyermekbetegsége volt.

 

A könyv bemutatójára és a sajtótájékoztatóra 2017.06.16-án a Nyíregyházai Megyei és Városi Könyvtárban került sor.

 

A könyvbemutatón a könyv szerzőjével  Dr. Sipos József  nyugalmazott egyetemi docens, a Nagy Imre Társaság  elnökségének tagja  beszélgetett , illetve mutatta be.

 

 

Az eseményről készült képek:

 

6

7

5

4

3

2

1

8