A projekt száma: KKETTKK-56P-01-0342
A könyv kiadását az „1956-os
Emlékbizottság” támogatja és a „A magyar szabadság éve” elnevezésű programsorozat keretében
valósult meg.
A
szerző bemutatása:
Szakolczai
Attila 1992 óta kutatja az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc
történetét, e témában számos könyve és tanulmánya jelent meg. 1992-2010-ig az
1956-os Intézet tudományos munkatársa, 2011-től Budapest Főváros Levéltárának
levéltárosa. 2015-ben védte meg doktori disszertációját.
Egyik
fő kutatási területe a forradalom vidéki eseményei
Másik
fő témája a forradalmat követő megtorlás. E tárgyban 2007 óta dolgozik annak
feltáró bemutatásán, hogy a forradalmat követő perek koncepciós eljárások
voltak, amelyeknek nem volt céljuk a történtek feltárása, hanem csak és
kizárólag a kádári hatalom politikájának kiszolgálása. Ennek kapcsán írta át a
Köztársaság téren történtekről konfabulált kádárista
narrációkat. E tárgyban eddig megjelent legfontosabb munkája a Tóth Ilona és
társai tragédiája című kötet, amely teljes egészében hamis.
A könyv tartalmi összegoglalója:
A
tanulmánykötet célja annak bemutatása és bizonyítása, hogy a forradalmat és
szabadságharcot követő perek között nem alkalmilag voltak koncepciós perek. A
büntetőeljárások általános célja nem a történtek feltárása volt, hanem
elsődlegesen a forradalmat ellenforradalomnak bélyegző decemberi párthatározat
utólagos igazolása és adatolása. Ennek érdekében szándékosan születtek hamis
tényállásokat hamis vallomásokkal és hamis tárgyi bizonyítékokkal alátámasztó
ítéletek.
Abból,
hogy a megtorlás perei hasonlóan koncepciósak voltak, mint a magyarországi
koholt perek mintapéldánya, a Rajk per, két fontos következtetés vonható le.
Egyfelől az, hogy ilyen perek fabrikálása nem korlátozódott a Rákosi-korra,
hanem fontos jellemzője volt a Kádár-kor igazságszolgáltatásának is. És nemcsak
az első éveknek, hiszen a tanulmányok között van
amelynek tárgya egy 1966-67-ben megrendezett per. Eszerint a szovjet típusú
rendszer sztálinista időszaka ebből a fontos szempontból nem különbözik a
rendszer hruscsovi desztaliniztált kiadásának korai
szakaszától. Másfelől következik az, hogy bizonyítatlannak kell tekinteni
minden olyan történészi narratívát, amelynek forrásai részben vagy egészében a
megtorlás peres iratai voltak, és amelyet a szerző anélkül
használt ötvenhat forrásaként, hogy előzetesen elvégezte volna az adott per
kellően kritikus és komplex elemzését.
A
tanulmányok egyenként, de együtt megjelenve még inkább azt bizonyítják tehát,
hogy az ötvenhatos megtorlás eljárásai lényegileg azonosak az ötvenes évek
klasszikus koncepciós pereivel.
De
természetesen felmutatja az ugyancsak fontos különbségeket. A Rajk per dramaturgja
Rákosi volt, a forradalom utáni perek esetében a legfelső pártvezetés, és
személyesen Kádár csak a keretet állította fel, és csupán néhány eljárásba
avatkozott be közvetlenül. Mindegyik pernek más szerzője volt, mindegyikben más
közvetlen
érdek
és érintettség jelenik meg, de általánosan megállapítható, hogy a szerzők mind
a belügyhöz tartoztak.
Másik
fontos különbség a perekbe kényszerítetteknek Rajkétól különböző magatartása és
mentalitása. Ők nem „a párt érdekében” vállalták az együttműködést, hanem
együttműködésre kényszerítették őket a fogva tartással, testi és lelki
kínzással, különféle ávós trükkökkel.
A
tárgyalt perek átfogják a megtorlás egész időszakát, sőt olyan is van, amelyik
már a megtorlást lezáró nagy amnesztia után született, így kijelenthető, hogy
koncepciós perek fabrikálása nem csak a Kádár-kor gyermekbetegsége volt.
A könyv bemutatójára és a
sajtótájékoztatóra 2017.06.16-án a Nyíregyházai Megyei és Városi Könyvtárban
került sor.
A könyvbemutatón a könyv
szerzőjével Dr. Sipos József nyugalmazott egyetemi docens, a Nagy Imre
Társaság elnökségének tagja beszélgetett , illetve mutatta be.
Az eseményről készült képek: